
Hónapok óta egyedül élek, függetlenül, a magam akarata, ritmusa szerint. Na, jó, a munkám ritmusa szerint. De egyedül. Magányosan? Nem mindig, szerencsére, de néha nagyon el tud hatalmasodni rajtam ez az érzés. Hiába figyelnek rám sokan, hiába hívhatok fel sok ismerőst, családtagot, igazán nincs kire számítanom a hétköznapokban. Jó ez, persze – hajtogatom. Hiszen nem…
Tovább »