Nem gondoltam volna, hogy zeneszámok rám ilyen hatással tudnak lenni. Feltölt, ellazít, emlékeket ad vissza. Elég lehunyni a szemem, hallgatni a dallamokat, és már érzem az illatát, az érintését. És megszűnik az eső, a sötét este, csak a képzeletbeli naplemente van, ahol még nem jártam, de ahova elrepülnék. Most a zene szárnyán, aztán megnézném élőben… Tovább »
Zene
Nem gondoltam volna, hogy zeneszámok rám ilyen hatással tudnak lenni. Feltölt, ellazít, emlékeket ad vissza. Elég lehunyni a szemem, hallgatni a dallamokat, és már érzem az illatát, az érintését. És megszűnik az eső, a sötét este, csak a képzeletbeli naplemente van, ahol még nem jártam, de ahova elrepülnék. Most a zene szárnyán, aztán megnézném élőben… Tovább »

A külön ágyban alvás gondolatától is irtózok, ha párkapcsolatról van szó, ehhez még akkor is ragaszkodtam, amikor igazából már szinte mindegy volt, hazaér-e addigra a párom, mire én elalszok. Nem is tudom, merre járt, de nem is nagyon érdekelt. Nem volt erőm életben tartani magunkat. Mert épp sikerült megszerveznem egy konferenciát, megtervezni egy sajtókampányt, vagy…
Álmomban megjelentél, velem voltál. Ez nem az, mikor rólad álmodom. Veled álmodtam, része voltál a történetemnek. Egykor, évekkel ezelőtt jelentél meg először, amikor még alig ismertelek. A valóságban ismerkedtünk, s én szokás szerint bizonytalankodtam. Bizonyítékra vágytam, s kaptam. De nem a való életben, hanem alvás közben, álmomban. Te voltál a bizonyíték, hogy szerethető vagyok. Álmomban…
Hosszú ideje nem alszol már mellettem, de én minden este jó éjszakát kívánok neked, amikor bevackolom magam a takaró alá. Ha látok egy hazafelé igyekvő alakot hátizsákkal az utcán, elképzelem, hogy te sietsz hozzám edzésről. Ha kinézek az ablakon, és látom a vörösen izzó naplementét, magam mellé gondollak. Pedig nagyon messze vagy. Nem csak kilométerekben….
Hónapok óta egyedül élek, függetlenül, a magam akarata, ritmusa szerint. Na, jó, a munkám ritmusa szerint. De egyedül. Magányosan? Nem mindig, szerencsére, de néha nagyon el tud hatalmasodni rajtam ez az érzés. Hiába figyelnek rám sokan, hiába hívhatok fel sok ismerőst, családtagot, igazán nincs kire számítanom a hétköznapokban. Jó ez, persze – hajtogatom. Hiszen nem…