1.0Menő NŐKhttps://menok.cafeblog.humenoonok@gmail.comhttps://menok.cafeblog.hu/author/olah_krisztina/<p><a href="https://menok.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_1949.jpg"><img class=" wp-image-72 aligncenter" src="https://menok.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_1949-300x200.jpg" alt="IMG_1949" width="439" height="292" /></a></p> <p>Szörnyű, nyálkás, szuttyogós őszi reggeleken utáltam felkelni és munkába menni.</p> <p>Már előre láttam a kilométeres araszoló sort magam előtt, a ködlámpákat, a benzingőzt, és a rám</p> <p>váró unalmas vagy értelmetlen meetingeket.</p> <p>Soha nem tudtam, beérek-e időben a csilli-villi irodába, amit csak az M0-on keresztül tudtam</p> <p>megközelíteni. Közel harminc kilométerre otthonról, ami legjobb esetben is legalább fél órás autózást</p> <p>jelentett, de legtöbbször, az akkor még kétsávos nulláson órákig is eltarthatott. Szinte mindenki</p> <p>egyedül ült az autójában-hol volt akkor még a telekocsi,-és nyomtam a gázt vagy a féket a</p> <p>biztonságosnak gondolt szép és ezért nagyon drága autómban.</p> <p>Többet beszéltem telefonon az autópálya ügyelettel, mint a szüleimmel. Mert ha dugó volt, ha nem,</p> <p>nekem elvileg nyolckor bent kellett lennem a számítógépem mögött; ezért naprakésznek kellett</p> <p>lennem a forgalmi helyzetről már induláskor. Ismertem az összes egérutat, minden lehajtót, parkolót,</p> <p>pihenőt, ahol legalább száz autót meg tudtam előzni anélkül, hogy megbüntetnének. Mert haladni</p> <p>kellett, munkába kellett menni.</p> <p>Folyamatosan kapcsolatban voltam az útinformmal, akik hol megnyugtattak, hol közölték, hogy</p> <p>nyugodtan állítsam le a motort, mert vagy két órán keresztül egy centit sem fogok előrébb jutni.</p> <p>Ha jobb kedvük volt, még viccelődtek is, ha jó kedvem volt, tudtam ezen nevetni is.</p> <p>Ültem a szürke, ködös Duna fölött a kocsimban, ahol ilyenkor olvastam, vagy Katit, az</p> <p>asszisztensemet hívtam, hogy próbáljon falazni nekem a főnökségnél. Vagy a főnökömmel beszéltem</p> <p>olyan egetverő kérdésekről, hogy a tervezett új prospektuson az a zöld szín, hány pantonnal legyen</p> <p>halványabb. Ez akkor tényleg vérre menő kérdés volt, és én is elhittem, hogy ezt fél óra múlva már</p> <p>nem lehet megvitatni.</p> <p>Simán tudtam SMS-ezni akkor is, ha már 100 km/órával cikáztam, gond nélkül olvastam menet</p> <p>közben, és eszembe se jutott, hogy az én autóm is feltekeredhet ilyenkor a szalagkorlátra, lebénítva</p> <p>ezzel több ezer másik ember napját is.</p> <p>Ma, úgy öt évvel később szeretem az őszi, ködös reggeleket, és többnyire szeretek munkába menni.</p> <p>Igaz, a csilli villi iroda és a főváros helyett az ország egyik legkisebb üdülővárosában élek és dolgozok,</p> <p>a fizetésem sem olyan magas, a kocsim is kisebb, de valahogy leegyszerűsödött minden.</p> <p>Reggel, még otthon kávézgatva a dombtetőről látom az alattam elterülő várost, ami a tó vízétől</p> <p>sokkal többször lebeg a páratakaró alatt, mint más települések. Még alszik minden és mindenki,</p> <p>amikor elindulok. A cipőm sarka kevésbé magas, mint régebben, mert legtöbbször gyalog szaladok le</p> <p>dolgozni, ez öt-tíz perces sétát jelent a kertek alatt és a macskaköves járdákon, ki is törném a nyakam</p> <p>a meredek utcákon egy tűsarkúban.</p> <p>A párás őszben nem a szürke színeket látom, hanem az aranyló faleveleket, a hulló gesztenyét, és a</p> <p>szédületes napfelkeltéket a Keszthelyi-hegyek közül. Ilyenkor jó itt lenni. Az ilyen reggeleken eszembe</p> <p>jutnak az elmúlt évek különleges reggelei is, amikor vagy a térdig érő hóban, vagy a zuhogó, esős</p> <p>tengerparton igyekeztem munkába, még azelőtt, hogy a turisták lerúgták volna a takaróikat.</p> <p>Van valami titokzatos, mégis egységes ritmusa az ébredező hoteleknek, a csippás reggeleknek az</p> <p>egész világon. De ez egy új történet.</p> <p>-SZI-</p>rich