1.0Menő NŐKhttps://menok.cafeblog.humenoonok@gmail.comhttps://menok.cafeblog.hu/author/olah_krisztina/<div style="background-color: white;margin-bottom: 6px"><div style="clear: both;color: #141823;font-size: 14px;line-height: 19.32px;text-align: center"><a href="https://menok.cafeblog.hu/files/2015/10/IMG_1447.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" height="213" src="https://menok.cafeblog.hu/files/2015/10/IMG_1447-300x200.jpg" width="320" /></a></div><div style="clear: both;color: #141823;font-size: 14px;line-height: 19.32px;text-align: center"><br /></div><span style="color: #141823;font-family: Times, Times New Roman, serif"><span style="font-size: 14px;line-height: 19.32px">Szabó Lőrinc: Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol</span></span><br /><div style="color: #141823;font-size: 14px;line-height: 19.32px"><span style="line-height: 19.32px"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif"><br /></span></span></div><div style="color: #141823;font-size: 14px;line-height: 19.32px"><span style="line-height: 19.32px"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif">Ugy közeledem hozzád, lopva, félve,</span></span></div><div style="color: #141823;font-size: 14px;line-height: 19.32px"><span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;line-height: 19.32px">szivenütő és vonzó rettegéssel,</span></div></div><div style="background-color: white;color: #141823;font-size: 14px;line-height: 19.32px;margin-top: 6px"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif">mint óvatos sün alvó viperához…<br />– Nem, nem; bocsáss meg, kedves! Nem tudom,<br />miért gyötör ma ily hisztérikus<br />és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,<br />s nevetsz álmodban, mintha eljövendő<br />gyermekünkkel és velem játszanál.<br />Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol<br />a szomszéd ágyban… Meg se simogatlak,<br />csak messziről szívom hajad szagát,</span><br /><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif">csak nézem élő csontjaid s husod<br />önfeledt nyugalmát… Ugy kéne már, hogy<br />enyhüljön bennem ez a szomorú<br />és bizalmatlan, örök társtalanság,<br />de mindenkitől féltem magamat,<br />szabadságomat, nem tudok örűlni<br />fenntartás nélkül, és így születik meg<br />az önzésből a lelkifurdalás.<br />Félek tőled, akkor is, ha kivánlak,<br />szeretlek, s mégis mindig titkolom,<br />vágyom rád, s most is úgy hajlok föléd,<br />mintha ellenség volnál: óvatos<br />lelkem tüskéit fordítom feléd,<br />mert törvény véd s mert zsarnokom lehetsz.<br />Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.<br />Nem nyúlok hozzád… Óh, micsoda jóság,<br />milyen tökéletes odaadás<br />kellene ahhoz, hogy boldog legyek,<br />és aki vagyok, mégis az maradjak!</span><br /><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif">Az ellentétem kéne, az, aki<br />nem követel semmit cserébe, a<br />teljes biztonság, az önvád alól<br />felmentő, szent, jókedvű, igazi<br />önzetlenség… Az volna jó, igen,<br />az volna nekemvaló szerelem,<br />mély, üdvözítő, örök, mint a föld<br />és egyszerű, mint a halál s az élet,<br />amelynek öntudatlan kezei<br />kötötték s majd feloldják köldökünket.<br />Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol…</span><br /><div style="text-align: right"></div><div style="text-align: right"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif"><br /></span></div><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif"><br /></span></div>richhttps://menok.cafeblog.hu/files/2015/10/IMG_1447-150x150.jpg150150