<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Menő NŐK</provider_name><provider_url>https://menok.cafeblog.hu</provider_url><author_name>menoonok@gmail.com</author_name><author_url>https://menok.cafeblog.hu/author/olah_krisztina/</author_url><title>Álmomban megjelentél</title><html>&lt;div dir=&quot;ltr&quot; style=&quot;line-height: 1.38;margin-bottom: 0pt;margin-top: 0pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;background-color: transparent;color: black;font-family: &#039;Times New Roman&#039;;font-size: 14.666666666666666px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: 400;text-decoration: none;vertical-align: baseline&quot;&gt;Álmomban megjelentél, velem voltál. Ez nem az, mikor rólad álmodom. Veled álmodtam, része voltál a történetemnek.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;b style=&quot;font-weight: normal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir=&quot;ltr&quot; style=&quot;line-height: 1.38;margin-bottom: 0pt;margin-top: 0pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;background-color: transparent;color: black;font-family: &#039;Times New Roman&#039;;font-size: 14.666666666666666px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: 400;text-decoration: none;vertical-align: baseline&quot;&gt;Egykor, évekkel ezelőtt jelentél meg először, amikor még alig ismertelek. A valóságban ismerkedtünk, s én szokás szerint bizonytalankodtam. Bizonyítékra vágytam, s kaptam. De nem a való életben, hanem alvás közben, álmomban. Te voltál a bizonyíték, hogy szerethető vagyok. Álmomban egy vízparton voltunk, sziklák közt. Én azt hittem egyedül vagyok, de akkor te jöttél, megleptél, átöleltél. S velem maradtál. A valóságban is.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style=&quot;clear: both;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://menok.cafeblog.hu/files/2015/10/sziklas-2Bpart.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;240&quot; src=&quot;https://menok.cafeblog.hu/files/2015/10/sziklas-2Bpart-300x225.jpg&quot; width=&quot;320&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;b style=&quot;font-weight: normal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir=&quot;ltr&quot; style=&quot;line-height: 1.38;margin-bottom: 0pt;margin-top: 0pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;background-color: transparent;color: black;font-family: &#039;Times New Roman&#039;;font-size: 14.666666666666666px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: 400;text-decoration: none;vertical-align: baseline&quot;&gt;Aztán teltek az évek, s nem álmodtam veled. Mert az enyém voltál a valóságban. Mert veled éltem a valóságban az álmaim, a terveim, egészen addig, míg be kellett látnom: neked nincsenek terveid velem, te csak a gondtalan mát éled meg velem, de nincs reményteljes holnapunk, vagy legalábbis nem együtt.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;b style=&quot;font-weight: normal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir=&quot;ltr&quot; style=&quot;line-height: 1.38;margin-bottom: 0pt;margin-top: 0pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;background-color: transparent;color: black;font-family: &#039;Times New Roman&#039;;font-size: 14.666666666666666px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: 400;text-decoration: none;vertical-align: baseline&quot;&gt;Elengedtelek. Újabb álmok jöttek, gyötrők, el nem engedők. Kérdéseken és a múlton vívódtam, a mi lett volna ha logikáján. De ezt a helyzetet nem tudtam megoldani, sem álmomban, sem a valóságban.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir=&quot;ltr&quot; style=&quot;line-height: 1.38;margin-bottom: 0pt;margin-top: 0pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;background-color: transparent;color: black;font-family: &#039;Times New Roman&#039;;font-size: 14.666666666666666px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: 400;text-decoration: none;vertical-align: baseline&quot;&gt;Egy ideig még kerestél. Telefonáltál, időnként találkoztál velem. Beszélgettünk, sétáltunk, de már nem öleltél át, hiszen nem voltál az enyém, másé lettél.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;b style=&quot;font-weight: normal&quot;&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir=&quot;ltr&quot; style=&quot;line-height: 1.38;margin-bottom: 0pt;margin-top: 0pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;background-color: transparent;color: black;font-family: &#039;Times New Roman&#039;;font-size: 14.666666666666666px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: 400;text-decoration: none;vertical-align: baseline&quot;&gt;Azt, hogy másé lettél, egy újabb álom bizonyította, nem is olyan rég. Ritkán álmodom, a legtöbbször nem is emlékszem, mi játszódott le alvás közben, de most nagyon tudtam minden képet, hangot, érzést. Újra velem voltál, közeledtél, csaknem átöleltél. De akkor bejött a képbe valaki, egy másik, ő. Azt mondta, hogy az övé vagy, véglegesen. Ekkor ébredtem fel. Ez ébresztett fel igazán. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir=&quot;ltr&quot; style=&quot;line-height: 1.38;margin-bottom: 0pt;margin-top: 0pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;background-color: transparent;color: black;font-family: &#039;Times New Roman&#039;;font-size: 14.666666666666666px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: 400;text-decoration: none;vertical-align: baseline&quot;&gt;Azóta újabb álmot várok, reményt hozót, szerelmeset. Várom, hogy valaki átöleljen. Álmomban, vagy a valóságban. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://menok.cafeblog.hu/files/2015/10/sziklas-2Bpart-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>