Egyszer egy barátnőm az akkori pasiját rávette, hogy tartsák meg a Valentin-napot, legyen ajándékozás, vacsora otthon a barátnőm lakásán szépen megterített asztalnál.
Gondolta, ha ezt elmondja a pasinak, akkor a pasi veszi az adást, és szépen vasalt ingben jelenik meg, ahogy mondjuk az étterembe is elképzelte a jelenetet és romantikus puszik között megajándékozzák egymást, majd vacsi és szex.
Ehhez képest a pasi – 3-4 órás hegyi biciklizés után – hulla fáradtan érkezett, “kőműves” pólóban (ahogy én a legolcsóbb pólókat nevezem), konyakmeggyet vitt a barátnőmnek, amit a barátnőm annyira utál, hogy én ettem meg helyette…, és kábé ebben a hangulatban telt a vacsora, amire a barátnőm egész délután sütött-főzött….
Ezért, én a barátommal – tanulván végre egyszer életemben mások tapasztalatából – már az első február 14. előtt egy hónappal tisztáztam, hogy azon a napon én nem romantikázom, ajándékot sem veszek, ha ad, azt elfogadom, de ne erőltesse magát, mert nem kell. Így derült ki, hogy szándékában sem állt – ezen speech után mondjuk kinek állt volna…. 🙂
-ANG-
