Hogy vagy?

Talán ezt a kérdést teszik fel az emberek legtöbbször egymásnak. “Hogy vagy?” “How are you?” S mégis, milyen nehéz erre válaszolni.

Az amerikaiak szinte köszönés helyett használják. Bárkivel találkoznak, legyen az ismerős vagy ismeretlen, biztos, hogy rámosolyognak és mondják: „How are you?” A kérdezett pedig illedelmesen válaszol: „I am fine.” „Fine.” „Good.” „Great.” Soha nem mondod egy amerikainak, hogy „Köszönöm, jól vagyok.” vagy „Köszönöm kérdésed, elég szarul vagyok.” Ez a mosoly országa, ahol a pozitivizmust kell sugallnia mindenkinek. Nem válaszolnak a kérdésre őszintén, nincs kedves köszönő gesztus, csak felszínes „Jól vagyok.” válasz létezik.

De mi a helyzet Magyarországon? Itt hogyan válaszolunk a „Hogy vagy?” esetén?
Telefonon vagy személyesen általában könnyű elintézni ezt a kérdést, hiszen látjuk és ismerjük a kérdezőt, így ennek tudatában válaszolhatunk hol őszintén, hol kevésbé őszintén. Egy ismeretlentől meg nem kérdezünk ilyeneket.
De mi a teendő, ha valaki az online világban érdeklődik hogylétünk felől? Kedvencem a Facebookon, vagy egyéb chat oldalakon küldött szűkszavú „Hogy vagy?” üzenet. Mit lehet erre válaszolni?

Első válaszom, hogy akivel jóban vagyok, s aki kicsit is ismer, annak nagyjából körvonalazom hogylétem állapotát, s aztán felajánlom, hogy inkább találkozzunk, vagy beszéljünk. Mert a sorok úgysem adják vissza az igazságot. A második válaszlehetőség, hogy a kevésbé jóismerősöknek udvariasan válaszolok: „Köszönöm, aranyos vagy, én jól vagyok. Remélem te is.” Itt még véletlenül sem indítok el hosszas kérdezősködést és válaszlevelezést, mert nem gondolnám, hogy egymás életébe nagyon bele kellene folynunk.

A harmadik válaszlehetőséggel van a legtöbb gondom: ezt azoknak küldöm ill. nem küldöm, akiknek nem sok köze van az életemhez. Például olyan Facebook ismerősöknek, akikre már nem is emlékszem, vagy akik sosem játszottak szerepet az életemben. „Hogy vagy?” – kérdik. S az én válaszom: nem válaszolok. Mert nem kezdem el hosszasan ecsetelni, hogy mi köze hozzá, vagy most akkor mire is kiváncsi. Ténylegesen rám, vagy csak épp volt egy üres pillanata, meg egy gondolat nélküli kezdeményezése. De miért is?

Szóval ha nem kapsz tőlem választ, az is válasz. Ha elég okos vagy, levonod a következtetést. De a legokosabb akkor vagy, ha nem kérdezel butákat.

Ti hogy vagytok ezzel?

-KRI-