Két harmincas nő beszélget a város egyik trendi borozójában.
A zaj és a nyüzsgés elég nagy, de őket ez nem zavarja: teljesen elmerülnek a beszélgetésben. Több hónap kihagyás után azon ritka alkalmak egyike ez, mikor egy országban, egy időzónában tartózkodnak, s őszintén meg tudják egymással osztani a férfiakkal, a munkával, az itthonléttel, vagy éppen a külföldi tartózkodással kapcsolatos örömeiket és nehézségeiket. Annyira beszélgetnek, hogy észre sem veszik, valaki rágyújtott a szomszéd asztalnál.
Eltelik néhány perc, mire megérzik a cigifüst szagát, aztán a füst szagának okát keresve, a szomszéd asztalnál lévő fiatal lányt is észreveszik. Ő zavartalanul eregeti a füstöt, nem zavarja, hogy nincs hamuzó, nincs kijelölt dohányzóhely, s hogy egy zárt térben, emberek tömegében az amúgy is korlátozott oxigén/mennyiséget fogyasztja.
Aztán az egyik vendég társaságában jön a pincér, aki udvariasan helyre teszi az ifjú hölgyet. Amaz még mindig nem zavartatja magát, s sértetten dobja a csikket a padlóra. Ekkor figyeljük meg jobban a szomszéd asztalnál ülőket: két huszonéves lány, csajszi, csinibaba, akik ráérősen iszogatnak (s dohányoznak). De tőlünk eltérően nem merülnek el a beszélgetésben, sőt: egymással egy szót sem váltanak, csak a telefonjukat babrálják, selfie-ket készítenek magukról, nem együtt, hanem külön-külön. Amolyan “tükröm-tükröm” játékot játszanak, a saját telefonjukat maguktól eltartva kutatják, hogy melyikük a csinosabb, a szebb. Fotókat készítenek, melyeket szorgosan töltenek fel a közösségi médiába, hogy aztán a like-ok döntsék el a versenyt.
Fiú nincs velük, illetve egy kis idő után megjelenik egy fiatal srác, aki stílusban hasonló hozzájuk: trendi frizurát, ruhát, cipőt visel. Ő még talán beszélgetést is tud velük kezdeményezni.
Aztán végre a lányok hangját is meghalljuk: egy harmadik asztaltól egy szintén trendkövető ifjú kiabál oda nekik: “Na, hogy tetszett Dubai?” Komment nélkül mindent értünk most róluk. Hogy miért nem beszélgetnek, s miért a külsejükkel vannak ennyire elfoglalva.
Zárásul távozásukkor még oda is szólnak nekünk: “6o évesen ne irigykedjünk rájuk.”. Merthogy merészeltünk átnézni az asztalukhoz, s jól láthatóan helytelenítettük a dohányzásukat.
A két 6o-as ettől függetlenül lelkesen tovább beszélget. Hiszen az ő “öreges” életükben sokkal több minden zajlik: tanulnak, dolgoznak, utaznak, élnek. S nem csak imitálják az életet.
-KRI-