Anyám világlátása a földművelésről ….
…. hamar megmutatkozott, amikor kibéreltünk egy kis telket, hogy majd ott ezt-azt ott megtermelünk és milyen jó is lesz nekünk.
Első tavasz, majd első nyár.
A termények maguktól teremtek, a fűnyíráson kívül még nem csináltunk semmit. Aztán megérett a szilva. És sok szilva lett. Aztán még több. Az egyik ág letört. A többire már odafigyeltünk, alátámasztottuk, ha kellett. És nyírtuk a füvet. Majd szedtük az almát, a körtét, a hagymát, a kaprot, és minden mást, ami ehető volt.
A szilvák lepotyogtak a fáról. Elhatároztuk, hogy ez a mennyiség biztosan sok lesz, ezért pálinkának megfőzetjük. Így hát órákon át – térdelve a földön és állva a létrán – szedtük a szilvát a fáról, a földről, ahogy illik.
Közben anyámmal jót beszélgettünk, nevetgéltünk; a közös együttlét egy új válfaját ismertük meg mi városi lények – a kerti munkát.
Beszélgetünk, beszélgetünk… Aztán hosszú csönd. Térdeltünk és csak szedtük a szilvát a földről némán.
Egyszer csak megszólal anyám bizakodó hangon, közben bólogat is, majd gyorsan hozzáteszi:
Jó kis kert ez ….. amíg el nem basszuk….
-ANG-
