Dolgozni menni
Na ez a két szó az utóbbi időben teljesen mást jelent nekem, mint az átlagembernek. Ugyanis nincs “menni”, mivel itthonról dolgozom, a “dolgozni” pedig azért nem stimmel, mert amiket csinálok, azok inkább nekem kedves, hobbiszintű tevékenységek, s nem keményvonalas, főnök által ellenőrzött feladatok.
A szomszédasszonyom elsőre nem is értette, mikor mondtam neki, hogy én itthon dolgozom. Mi az, hogy nem kell bemennem egy munkahelyre, nem kell ott 8 órát töltenem és azt csinálnom, amit mások mondanak? Hogy van az, hogy én megspórolom az utazást, a felöltözést, a sminket, s itthonról intézem az ügyeim magamban? Na ez egy hagyományos munkakörben dolgozó ember fejébe nehezen fér bele.
Elsőre mindenki csak az előnyeit látja a dolognak: nincs főnök, nincs kötelező munkakezdés, nincsenek felesleges megbeszélések. Viszont látnunk kell az otthoni munkavégzés nehézségeit is: nemcsak főnök nincs, de kollégák sincsenek, gyakran nincs kihez szólni, vagy csak emilben, telekonferencián lehetséges a “szóváltás”. A feladatokat saját magadnak kell beosztani, saját magadat kell motiválni és ellenőrizni, s a határidők betartása is önálló felelősség. Szóval home office-ra csak az vállalkozzon, aki mindezeket következetesen és hosszú távon tudja végezni.
Jelenleg épp a hosszútávval vagyok bajban. Lassan 2,5 éve űzöm a független szabadúszó életet, s lassan kezd elegem lenni a szabadúszásból. Amikor van feladat, az jó, de amikor nincs partner, munkatárs, akihez szólnál, az kevésbé. Mostanában kezdtem el igazán értékelni a feladat helyett az embert. Az élő embert, akinek hangja, érzései, gondolatai vannak, aki azonnal reagál, ha valami jó vagy éppen rossz. Még főnökszinten is elviselhetőbb a kézzelfogható főnök a virtuálisan, kizárólag online elérhető feljebbvalónál.
És igen, azzal. hogy nem kell bejárnom munkahelyre, tovább aludhatok, de tovább is lustálkodhatok, értékes, kreatív órákat veszítve a napból. Mivel nem kell irodai viseletbe öltöznöm, idehaza megteszi a mackónadrág, s a sminkcuccom sem fogy el olyan hamar. Na de akkor, minek van tele a szekrényem blézerekkel, szép ruhákkal és blúzokkal, ha nincs hely, ahová viseljem?!
S ilyenkor jön a duplacsavar: esténként beiktatok egy-egy szakmai programot, konferenciát, továbbképzést, hogy legyen miért és kiért felöltözni, elmenni itthonról. Hogy aztán a kapcsolatot, tudást, vagy feladatot hazahozva, másnap folytathassam az itthoni munkavégzést.
-KRI-
