Menő NŐK

Műanyag világban élünk, ahol lassan már minden műanyagból van körülöttünk. A tárgyak, az eszközök, az ételek és az italok, a ruhák, s cipők, amiket hordunk. Lassan műanyagból leszünk mi magunk is. Most három divatőrületre térnék ki részletesebben. Jónéhány éve egy új trend indult el: a Crocs márkanév alatt ormótlan műanyagból készült papucsokat, klumpákat, szandálokat lehetett… Tovább »

Egyszer egy barátnőm az akkori pasiját rávette, hogy tartsák meg a Valentin-napot, legyen ajándékozás, vacsora otthon a barátnőm lakásán szépen megterített asztalnál. Gondolta, ha ezt elmondja a pasinak, akkor a pasi veszi az adást, és szépen vasalt ingben jelenik meg, ahogy mondjuk az étterembe is elképzelte a jelenetet és romantikus puszik között megajándékozzák egymást, majd… Tovább »

Talán ezt a kérdést teszik fel az emberek legtöbbször egymásnak. “Hogy vagy?” “How are you?” S mégis, milyen nehéz erre válaszolni. Az amerikaiak szinte köszönés helyett használják. Bárkivel találkoznak, legyen az ismerős vagy ismeretlen, biztos, hogy rámosolyognak és mondják: „How are you?” A kérdezett pedig illedelmesen válaszol: „I am fine.” „Fine.” „Good.” „Great.” Soha nem… Tovább »

Két harmincas nő beszélget a város egyik trendi borozójában. A zaj és a nyüzsgés elég nagy, de őket ez nem zavarja: teljesen elmerülnek a beszélgetésben. Több hónap kihagyás után azon ritka alkalmak egyike ez, mikor egy országban, egy időzónában tartózkodnak, s őszintén meg tudják egymással osztani a férfiakkal, a munkával, az itthonléttel, vagy éppen a… Tovább »

A karácsonyi vásárlási mizéria nekem is betesz anyagilag, mint sok embernek. Bár meg tudom fizetni az árát, szóval nem halok utána éhen, na meg nem veszek fel hitelt sem. Sőt, elképzeléseimhez mérten még vissza is fogom magam. De a vásárlási láz, a megfelelési vágy, a szorongás attól, hogy nem jót és nem eleget vettem valakinek,… Tovább »

Amikor annyira vágysz a szőlőlugas és pince illatára, hogy képes vagy mással átélni, megélni a kéjt, akkor tudod, hogy végleg elvesztél. Már magadhoz sem vagy hű, bármire is várnál. Nincs meg a pont most, pont jókor és jó sokáig. Maradnak a csak most, csak reggelig vagy épp ideig-óráig tartó ölelések. Vad csaták, vagy szelíd élvezetek, kintről minden egyszerű,… Tovább »

Anyám világlátása a földművelésről …. …. hamar megmutatkozott, amikor kibéreltünk egy kis telket, hogy majd ott ezt-azt ott megtermelünk és milyen jó is lesz nekünk. Első tavasz, majd első nyár. A termények maguktól teremtek, a fűnyíráson kívül még nem csináltunk semmit. Aztán megérett a szilva. És sok szilva lett. Aztán még több.  Az egyik ág… Tovább »

Szörnyű, nyálkás, szuttyogós őszi reggeleken utáltam felkelni és munkába menni. Már előre láttam a kilométeres araszoló sort magam előtt, a ködlámpákat, a benzingőzt, és a rám váró unalmas vagy értelmetlen meetingeket. Soha nem tudtam, beérek-e időben a csilli-villi irodába, amit csak az M0-on keresztül tudtam megközelíteni. Közel harminc kilométerre otthonról, ami legjobb esetben is legalább… Tovább »

Na ez a két szó az utóbbi időben teljesen mást jelent nekem, mint az átlagembernek. Ugyanis nincs “menni”, mivel itthonról dolgozom, a “dolgozni” pedig azért nem stimmel, mert amiket csinálok, azok inkább nekem kedves, hobbiszintű tevékenységek, s nem keményvonalas, főnök által ellenőrzött feladatok. A szomszédasszonyom elsőre nem is értette, mikor mondtam neki, hogy én itthon… Tovább »

– Mit csinálsz? – kérdezte anyám. – Gombapörköltet készítek – mondtam gyanútlanul. – Kitől kaptad? – Tomaszom falusi barátja szedte az erdőben … Ne aggódj, ért hozzá! – Van gombavizsgáló engedélye? – Persze, van…. – És ha nincs ?? – Jaj, anya, hagyd már, 100 éve ott lakik, sokszor ettünk már a gombájából, a saját… Tovább »